Cold-blooded

Itt voltak A-ek, es vegre kicsit partyztam, aztan most itt vannak a hugaim, vegülis jo, de valami annyira feszelyez... valahogy megszoktam, hogy megvan a magam kis maganya, amire mindenkepp szüksegem van. Persze egy bizonyos mertekben... H+ közben kavart az egyik baratjaval, es teljesen kikeszültem... persze nem mutattam ki, de nagyon szarul voltam, meg most is ha eszembe jut, akkor rossz kedvem lesz. Nincs kiut ebböl az egeszböl, bekerültem ebbe a vegtelen spiralba, es csak egy konkret csoda eseten van kiut. Persze lehet, hogy nincs is szükseg kiutra, mert ez mindennel jobb lesz. Ez csak 2 honap mulva derül ki, addig meg izgulhatok, hogy talalkozik-e valakivel, aki kihuzza a spiralunkbol, es akkor en egyedül süllyedek tovabb, amiröl a semmi, a nagy illatos nulla jut eszembe. Most felek nagyon.

Kibaszottul egyedül erzem magam. Nem szeretek lefeküdni aludni, mert akkor megjobban ramnehezedik a magany, napközben meg elviselhetö, de este egyszerüen mindenfele kenyszercselekvessel probalom elhesegetni, persze eredmenytelenül, mert a vegen ugyis aludnom kell, amiben az elalvas a legnehezebb... meg erzek magamban eröt, hogy kibirjam, de azert jo lesz, hogy jönnek többen meglatogatni. Most olvastam A+ blogjat, es par dolgot megertettem, remelem tudok neki segiteni. Bar nem sokat lesz itt, es beszelgetni sem tudom, hogy lesz-e idönk. Ha lesz megis, akkor azert megprobalok vele melyebb temakat is erinteni. Ma megneztem a Zongoratanarnö cimü filmet, es elegge ledöbbentett. Mennyi korlatot teremtünk magunknak, es mennyi gondot okoz, hogy valaki meg van folytva, milyen karokat lehet okozni az önzöseggel, es milyen jol lehet az önzöseget szeretetnek beallitani, meg magunk is elhisszük. Inkabb irt volna blogot a Zongoratanarnö is, talan akkor nem torzult volna el a szemelyisege.  

Na mi is legyen ebben a bejegyzesben, amivel közelebb kerülök magamhoz?

Talan eleg, ha ösztönösen irok, es irok, es nem gondokozom azon, hogy megis hogyan lesz az utiköltsegelszamolas basszameg...na jo, nem. Az a helyzet pillanatnyilag, hogy a baratnöm, vagyis a volt baratnöm H+ csokolozott a projektjevel, es nem tudom, hogy megis miert van az, hogy egyik pillanatban semmi gond, aztan halalos letargiaba esem, es nagyon rosszul erzem magam emiatt. Viszont valamiert annyira biztosan tudom, hogy összetartozom, hogy felelem az nincs bennem. Tudom, hogy ö az a lany, aki a lagjobban erdekel, akit a legertekesebbnek tartok. Szerintem egyszer felesegül veszem. Most viszont kivancsisagot erzek, hogy milyen lehet massal lenni, igaz, hogy egy eve kiprobaltam, de az valahogy nagyon rossz emlek maradt. Ezt a kivancsisagot ki kell elegitenem, különben ugy fogom erezni, hogy valamit kihagytam, amit nem lett volna szabad.

Holnap több mint 2 es fel honap utan hazamegyek. Furcsa lesz, mert meg soha nem voltam ennyi idöt tavol otthonrol, kivancsi vagyok valtoztam-e, a csaladom, vagy a barataim eszrevesznek-e valamit. Azt nem mondhatom, hogy rekordmennyisegü emberrel ismerkedtem meg, de nem viselkedtem antiszocialisan sem. Egy igazan jo baratot talaltam, aki teljesen mas kulturabol jött, de valahogy az alapvetü ertekek kulturatol függetlenül vagy kialakulnak valakiben, vagy nem. Mindegy, hogy az afrikai szavannarol jött, vagy az USA-bol. Ma együtt ettünk, sajnos a konyhat kb csak mi hasznaljuk közössegi celokra is, majdnem mindenki a szobajaba vonulva el, es mivel Tamon vallasos, eves elött elmondott egy imat. En nem vagyok aktiv hivö, de akkor ugy ereztem, hogy tenyleg van ertelme az egyhazaknak az istenhitnek, es ennek az egesz megfoghatatlan spiritualis rendszernek. Megköszönni, hogy van mit ennünk, azt kivanni Istentöl, hogy a baratunk erjen haza szerencsesen, az egesz olyan hangulatot teremtett, amit reg nem ereztem. Teljesen megertem Tamon vallasossagat, es örülök annak is, hogy megismertem. Nem hiszem, hogy azonnal templomba kezdek jarni, de mashogy tekintek ezentul azokra, akik hivök. Eddig sem volt ellenerzesem, de nem nagyon ertettem, hogy mi lehet a jo benne. Szeretnem a vegleges hazautazasom utan is tartani a kapcsolatot Tamonnal, esetleg meghivni hozzank. Amig meg itt vagyok, addig segitek neki, amiben tudok. A kritikus szememmel, amit H+ ragasztott ram azon gondolkozom, hogy azert segitek neki, hogy magamat jobban erezzem, vagy mert miatta, hogy neki jobb legyen. Ezt valahogy nem lehet önzetlenül, valahogy benne vagyok en is, hogy kicsit a magam jobb erzese miatt is csinalom. Igazabol jo erzes segiteni, kicsit benne van az is, hogy jo velemennyel legyenek a hazamrol, hogy mindenki emlekezzen arra, hogy "ja, ismertem egy magyar sracot, nagyon kedves volt" vagy valami ilyesmi. Ez is önzö dolog lenne? Mert nekem vegülis nem szarmazik belöle a kesöbbiekben konkret hasznom, igy nem lehet önzö. Vagy meg igy is? Majd megkerdezem H+t ö ebben az önzö temaban otthon van. Hehhh.

Tegnapelött lattam a Gegen die Wand cimü filmet, ami ket különbözökeppen erzelmileg tulfütött emberröl szol. Erdekes volt ugy megnezni, hogy en egyaltalan nem tudom, hogy milyen az, vagy valahogy tul magas az ingerküszöböm, hogy elöjöjjön. Azert teljesen maganyosan, szerelmes filmet nezni, miközben tudom, hogy otthon valaki mas simogatja meg a baratnöm eleg mazochista dolog volt. A lelkem egy resze felolvadt, es jeleket küdött az agynak. A filmben hihetöen jatszottak el a szineszek azt, hogy szerelmesek, es teljesen at tudtam elni, es nagyon rossz volt, hogy nem volt velem H+, mert igy elegge szenvedtem. Föleg mert eszembe jutott, hogy a Masik megsimogatja, ahogy en szoktam, elloptak tölem valamit, ami eddig csak az enyem volt. Valahogy nem tudok haragudni ra, mert en mentem el, en valasztottam, hogy egyedül hagyom, es nincs jogom dühöngeni. Azert elkepzeltem, milyen lenne, ha egy szenvedelyes ember lennek, es talalkoznank a Masikkal, es akkor ver, könnyek, kibeküles, örök harag.

Kurva hosszu bejegyzest irtam, de ez a szar valahogy nem mentette, szoval majd kesöbb talan ujra leirom, de most nagyon felbaszodott az agyam.

De engem biztos nem Vampirok fognak elvinni, mivel tegnap 5 kg fokhagymat pucoltam meg, szoval messziröl elkerülnek a kis verszivok. Azert kemeny türelemjatek kb 1000 gerezddel vegezni, mivel volt olyan pillanat a vege fele, amikor mar legszivesebben a földbe tapostam volna az összeset egyenkent. Föleg a kicsikkel volt sok szopas, azok adtak magukat a legnehezebben. Ilyenkor mindig grafit kepregenyei jutnak eszembe (www.napirajz.hu), es elkepzelek valami hasonlo elborult kepregenyt a konyhan. Ahogy egyre vörösebb a szemem, egyre jobban remeg a kezem, majd a következö kepen mondjuk !Klafk!!Klafk!Klaffklaflklafk!!! es mindenkinek a homlokara van tüzve egy kessel egy megtermett fokhagyma, a szakacs meg a kemenceben. Kar, hogy nem tudok jol rajzolni, mert tenyleg jo lenne. Lehet, hogy atkeresztelem blogot: Szegeny kelet-europai konyhai munkas kalandjai egy bajor kisvaros olasz ettermeben.:-)

Az ember megtanulja ertekelni a dolgokat, ha nem elerhetöek szamara. Ez a közhely igaz, igy vagyok en Budapesttel. Ha csak a tenyeket szemlelnenk, akkor annyit latnank, hogy egy koszos, büdös, sok teren elmaradott Kelet-Europai fövaros, amit sokszor kevernek Bukaresttel, es ez nem tekinthetö eppen elönynek. De ezek a tenyek igazabol le vannak szarva. Nem tudom, hogy van vele az, aki nagyon sokfele jart mar a vilagban, es sok varost latott, de en, azutan a nehany varos utan, ahol eddig voltam, Budapestet tartom a legjobbnak. Ezt megint egy gyönyörü közhellyel lehetne kifejezni, mindenhol jo, de legjobb otthon. Valahogy kialakult egy szeretet ezirant a nagy büdös koszos buta varos irant. Olyan mint egy nagy gyamoltalan Orias, aki nem bant senkit, de sok kis mano baszogatja, ö pedig nem üt vissza, jambor. Most persze a varosrol beszelek nem a lakokrol, roluk inkabb nem mondok semmit. Az emlekek teszik igazan szerethetöve ezt a varost, mert az elsö 22 evemnek a nagy reszet itt töltöttem. Sokminden amin eddig dühöngtem egyszerüen megbocsathatova, es viccesse valik. Egyszerüen szeretem a 6os (906os) ejszakait a sok örülttel, a kocsmakban a bunko pultosokat, az uton a taho autosokat, a bolondokat a Kossuth teren (ketertelmü:-), a droidgyar közlekedesi vallalatunkat. Jo lesz ujra otthon lenni...

Tegnapelött este ugymond kibekültünk. Megadtam magam, anyira elvarazsolt, hogy feladtam. Ket napig birtam, ennyit erröl. Igazabol annyira örültem, hogy vegre beszeltünk, nem is erzem rosszul magam miatta.
Ma beszelgettem Tamonnal, a kameruni sraccal. Ahhoz kepest, hogy mennyire nem tudok angolul, egesz jol eldumaltunk. Neha meg nem ertem, de hozza lehet szokni az akcentushoz, meg parszor beszelünk, es utana jobban fogom erteni. Annyira jo messzi orszagokbol jött emberekkel megismerkedni, nagyon szivesen segitek nekik, es semmi elöitelet nincs bennem. Jo lenne majd mashova is elutazni, mondjuk most, hogy ennyit vagyok tavol otthonrol, inkabb az lesz jo, hogy otthon lehetek. Majd jövöre felkerekedek, es tenyleg körbeutazom Europat.

Megegyeztünk, hogy nem beszelünk többe, kurvara nem jo ez igy, mert most mar tenyleg teljesen egyedül vagyok. Ez mondjuk megint egy önzö kijelentes, szoval lehet, hogy igaza van, abban, hogy csak magammal törödök. Amikor elutaztam azert szakitottam, vagyis mondtam, hogy ne legyünk együtt, mert nem akartam arra kenyszeriteni, hogy varjon ram, masreszt meg kivancsi voltam, hogy milyen egyedül lenni. De aztan kiderült, hogy ez a szakitas nem is igazi, mert mindketten ugy erezzünk, hogy nem is szakitottunk. Nagyon szeretem, es meg most is, hogy nem beszelünk erzem, hogy össze vagyunk kötve. De visszakanyarodva ahhoz, hogy önzö vagyok, lehet, hogy igaz, mert nem adtam meg magam a vitaban, viszont teljesen lecsökkentettem az igenyeim. Es ö meg nem kötött kompromisszumot, inkabb azt mondta, hogy tönkretettem az eletet, es hogy soha nem kellett volna talakoznunk. Lehet, hogy neki igy sokkal jobb lesz, talal maganak egy baratot, aki sokkal jobb mint en, nem halverü. De attol meg egyszer vissza kell mennem, es akkor hihetetlenül szar lesz, mar most, hogy belegondolok összeszorul a torkom. Mindenhez kötödik valami közös emlek Pesten. Tenyleg mindenhez, egyszerüen nem tudom mit fogok csinalni. Nem erzem, hogy kepes lennek barkivel uj kapcsolatot kezdeni, egyszerüen azt nem latom, hogy talalok valakit, aki annyira erdekel, mint Ö. Valahogy a sematikus kapcsolatoktol, es kiszamithato lanyoktol kiraz a hideg. Rögtön 60 evesnek erzem magam. Peldaul van itt 2 magyar lany, amikor egymassal beszelgetnek olyan temakrol, amiknel unalmasabbat elkepzelni sem tudok, meg tudnam ütni öket. Ez azt hiszem H+ hatasa, ö az, aki mindenfele sematizmust zsigerböl elutasit. Most nagyon hianyzik, es nagyon felek, hogy mire hazamegyek mar lesz valakije, es akkor ez lesz eletem legelbaszottabb karacsonya. Remelem, hogy akkor legalabb a csaladommal javulni fog a kapcsolat, megprobalok tenni erte. A hugaimmal elmenni ide-oda, beszelgetni, meg megismerni öket, mert kb egyaltalan nem ismerem öket. Szar baty vagyok, ezen mindenkepp valtoztatni akarok. Mindig annyira összevissza sikerülnek ezek a bejegyzesek, nem tudom összeszedni a gondolataim. A legdurvabb, amikor H+ merges, es tenyleg a legdurvabb dolgokat mondja ram, akkor esek szet igazan. Üres, lelketlen, erzeketlen, ertektelen, proli. Ezeket hallom leggyakrabban. Es amikor ezt mondja, akkor megprobalom atgondolni, hogy mennyire van igaza, es persze mindig talalok valami emleket, amikor igazak a jelzök [persze sokmindenbe bele lehet gondolni, es lehet, hogy nem is igaz], es ezek utana annyira megalazottnak, es tenyleg szarnak erzem magam, hogy nem tudok vedekezni, egyszerüen teljesen leblokkolok, nem tudok mit mondani, ugy erzem magam, mint akit kifacsartak, es eldobtak. Ha nem lennenek ezek a vitak, annyira boldog tudnek Vele lenni. De valami olyasmit szeretne elerni, amit nem erzek helyesnek. A barataimat nem tudja elfogadni, es azt sem, hogy zenelek. Igen abban igaza van, hogy ezek mind ugymond töle veszik el az idöt. Es persze ugy is fogja fel, hogy ezek mind ellensegek, mert öt karositjak meg. Es ha nem is tudatosan, de harcol ellenük. Ha a barataimmal vagyok, mindig van valami megjegyzese, ha probalni vagyok akkor is. Pedig nem birna sokaig az ellenkzöjet, nem veszi eszre, hogy az alatt az idö alatt, amig a barataimmal vagyok, vagy zenelek, addig ö is tud a barataival talakozni. Ha peldaul megszakitanek minden barati kapcsolatot, es nem zenelnek tovabb, akkor szerintem 1 het alatt elege lenne abbol, hogy nem tud a barataival talakozni, es megfolytom. De persze az egesz helyzet ugy van beallitva, hogy ö mindig engem valaszt, ha döntenie kell a baratok, es köztem. Igen az lehet, hogy en nem mindig öt valasztom, ez az egesz helyzetfüggö. Olvastam egy könyvben, hogy sok kapcsolatnak az a halala, hogy az egyik fel nem tudja elengdeni a masikat, es amiatt a masik megjobban szabadulni akar, es az egyik meg megjobban ragaszkodik, ami megöli a kapcsolatot. Es ez olyan dolog, amit nem nagyon lehet iranyitani. Nalam ez egy reszt arrol szol, hogy nem akarom megbantani a barataimat, pl azzal, hogy nem megyek el a szülinapi partyjukra, vagy hogy nem talakozok a legjobb baratommal a hazajövetelem napjan, mert a baratnöm nem engedi. Ez valahogy annyira lealacsonyit a sajat szememben, hogy nehezen tudom elviselni. Voltak helyzetek, amikor alavetettem magam mindennek, de egyszerüen annyira rossz erzes. Igen, egy reszt nem akarom, hogy mindenki ugy iteljen meg, hogy feladom magam. Ugy erzem, hogy nalam azok a helyzetek, amikor valasztanom kell baratok, es baratnö között egyensulyban vannak. Csak valahogy en nem emlegetem, es mondom folyton, hogy igen, most nem mentem a barataimmal miattad ide, meg oda, es valahogy emiatt ugy erzi, hogy nem ö az elsö, es akkor mar inkabb szakitsunk. Nalam ö az elsö, de el tudom engedni, nem volt eddig soha gond, ha mondta, hogy massal megy valahova, egyszerüen nalam ez bele tartozik a normalis kapcsolatba. Most ugy erzem, hogy nem alaptalan, hogy azt mondta, hogy önzö vagyok, szoval megprobalok valtoztatni, csak nem tudom, hogy hogyan. Persze mar mindegy, ugy erzem ez most tenyleg komoly. A heten kiderül, hogy keresni fog-e.
Meg valami fontos. Ugy erzem, H+ masokbol nyeri az energiat, ugy hogy vitatkozik velük. Amig velem együtt van, tölem megszerzi az energiat, amire szüksege van. Aztan amikor nem vagyunk együtt, vagy nem beszelünk, hirtelen nincs miböl taplalkoznia, es masokkal vitatkozik, es masok kevesbe toleransak vele, nem adjak könnyen magukat, igy elkezd neki hianyozni a könnyen szerezhetö energia, igy ujra felveszi velem a kapcsolatot. Persze lehet, hogy most a büszkeseg nagyobb lesz.

Furcsa volt tegnap beszelni vele... valahogy annyira mas ha latom a webcamen. A müködesi elve, minel közvetettebb a beszelgetes, annal kevesbe ertjük egymast. Lehet, hogy ez minden erzelemmel telitett beszelgetesnel igy van, de nekem csak egy ilyen kapcsolatom van es volt, szoval nem tudom. Ugy müködik, hogy ha csak irasban kommunikalunk, msn, email, akkor az, hogy megert egy vitaban egyenlö a nullaval, es ilyenkor mindig sokkal mergesebb lesz, totalisan kiakad. Ha beszelünk de nem latjuk egymast, pl. telefonon, akkor majdnem ilyen a helyzet, talan kicsit jobb. Ha latjuk is egymast webcamen, akkor mar mas, mert akkor könnyebb vele beszelni, nem mondom, hogy jobban megert, de nem olyan nagy a feszültseg. Ha szemelyesen beszelünk, akkor sem oldodik meg minden, ugyanugy halalideges tud lenni, de a beküles könyebb, es gyorsabban lenyugszik. Az erintes, simogatas pedig a legjobb arra, hogy elinduljon a megbocsatas utjan, persze nem mutatja, csak en latom az ellenkezöt az arcan, hogy igazabol mar csak presztizs az egesz, es nem haragszik, azert meg ilyenkor is meg tud annyira bantani, hogy majdnem sirok. A siras egy fontos elem a kapcsolatunkban, mert ö sokszor sir, es nalam ez ugy volt, hogy az elejen, mint minden kapcsolat elejen, nem volt semmi gond, boldogsag, szerelem. Aztan amikor elkezdödött az ellentetek kielezödese, akkor a vitak soran sokszor nagyon melyen megbantott. Arra nem emlekszem, mikor sirtam elöször, de nagyon erdekes volt, ugyanis kb 6 eve nem sirtam, es egyszer csak ujra, es jo erzes volt. Jo volt feloldani a feszültseget. De mivel sokszor bantott meg, es mondott, csinalt olyanokat, ami nagyon fajt, hogy ujra nem tudok sirni. A szoszerinti szerelem is szeretette alakult, ami nem feltetlenül rosszabb, ennek megvan a folyamata. Es ezutan mar nem tudtam sirni.  Valahogy ugy müködött ez az egesz, hogy ö mindig is szeretette kiprovokalni, hogy erezzek, sirjak es erre minden eszközt felhasznalt. Nem tudom, hogy miert, de mindenkivel ilyen viharos a kapcsolata, a veszekedes a leteleme. En meg utalom a konfliktusokat, az eletemet is megprobalom ugy alakitani, hogy minel kevesebb legyen az ütközes. Neki van ez az oldala, amelyik a konfliktusokbol taplalkozik, es a masik amit meg mindennel jobban szeretek. A humora utanozhatatlan, az empatia, hogy mindenkivel tud kedves lenni, egyszerüen megbabonazott. Es eddig el tudtam viselni a masik oldalat, mert igy együtt egesz, es erdekes. De teljesen bezarkoztam, az erzeseim ujra a melybe huzodtak vissza a folyamatos bantasok miatt. Es most olyan hidegnek erzem magam, egyszerüen erzek, nem hat meg semmi, es emiatt többet foglalkozom magammal. Igaz, hogy itt nincs akivel foglalkozni tudnek. Igazi ertelemben vett baratok, akikkel melyebb dolgokrol tudok beszelgetni, nincsenek, es nincs egy olyan lany sem, akivel közelebbi kapcsoltba tudnek kerülni. Az a legrosszabb amellett, hogy teljesen hideg vagyok, hogy ott melyen a ki nem adott szeretet gyülik, es gyülik, es nagyon vagyom arra, hogy megöleljek valakit, vagy megsimogassak. Nem is arra vagyom, hogy szeressenek, hanem, hogy en szerethessek.
Lehet, hogy az a gond, hogy nem vagyom szeretetre, hanem csak arra, hogy en szerethessek? Nem ez nem igaz... regen nagyon hianyzott sokszor, hogy H+ nem simogat meg. De valahogy több a szeretet bennem, amit valakinek nyujtani szeretnek, mint amire szüksegem van. Ezert tudok együtt lenni H+val.
Hogy miert taskakutya a bejegyzes cime?
Vasarnap a vonaton utazva halalfaradtan az jutott eszembe, hogy milyen lenne, ha kitenyesztenenek olyan kutyakat, akiknek a hatukon van egy zippzar, es lehet belejük pakolni, mint egy taskaba. Es nem kell cipelni a taskat. Es olyanok jutottak eszmbe, hogy a messzire utazo emberek nagy kutyakkal allnak a repteren sorba, es megröntgenezik a kutyakat, es utana a repülö gyomraban ilyen kis ketrecekben utaznak a kutyak. A masik, hogy ellopni sem lenne könnyü öket, az öreg neniknek sem lenne gondja a taskatolvajokkal. Viszont etetni kene öket, ami egy börönd meretü kutyanal nem keves kajat jelent. A taskakutyak elettartama sokkal több lenne, mint a sima taskake.

Meg az elsö bejegyzes elött kb 2 hettel kezdödött az az erzes, hogy teljesen idegen vagyok. Es mostanaban egyre többet gondolkozom ezen, es figyelek minden olyan helyzetet, ahol valaki ereztetheti velem, hogy idegen vagyok. Amikor meselek valakinek valamit, es az idegennyelvböl kifolyolag nem tudom ugy kifejezni magam, es nem tul erdekes amit mondok, akkor a legkisebb elsö jelre inkabb gyorsan lezarom a temat. Mert harmadikkent is latom az ilyen helyzeteket, es sokszor dühös vagyok, hogy miert nem tudnak egy kicsit türelmesebbek lenni a külföldiekkel... Az idegenekkel viszont jo beszelgetni, mert a közös alaphelyzet miatt nem jön elö ez a problema. A masik amit utalok, hogy a nyelvi kifejezökeszseg alacsonyabb foka miatt fiatalabbkent, neha gyerekkent kezelik az embert. Az a nagy gond, hogy a szemelyiseg nem kerül elöterbe, es a türelmetlenseg miatt nem ismernek meg igazan. Szerencsere ez nem mindenkire igaz, igy van par aboriginal baratom is:-)
Tegnap este megint veszekedtünk H+val. Probalok folyamatos önkritikat gyakorolni, de egy bizonyos ponton tul egyszerüen mar nem tudom azt gondolni, hogy bennem van a hiba. Az önkritika-ra ö szoktatott ra, kesöbb szerintem jol fog jönni, de most csak az önbizalmamat vagja haza. Ö nagyon erzelmi sikon kezel mindent, en meg nagyon racionalisan, es emiatt nem tudjuk megerteni egymast. Nekem a fejelmben ott van egy egyenlet, aminek jobb es bal oldala egyenlö, es ö azt mondja, hogy ez nem igy van, mert ö az x-et jobban szereti, es ezert ez nem baj, ha sokkal nagyobb, söt az sem baj, hogy nem egyenlö az egyenlet ket oldala, mert az x-en kivül semmi sem fontos. Es bennem meg ott van, hogy ez nem lehet, ez igy nem helyes. Ilyen önkentelen kenyszer, hogy megoldjam, ami az ö mondszerevel nem megy. Szoval elbeszelünk egymas mellett, en probalok megoldast keresni, amig ö egyre jobban feldühödik, es a vegen elküld a faszba. Tenyleg megprobaltam kompromisszumot kötni, a minimalis szintre csökkentettem azt amit en szeretnek, de neki nem szamit, mert azt akarja, hogy minden ugy legyen ahogy ö akarja, nem enged belöle semmit. Javaslata nincs, en adjam meg magam. De mar sokszor megadtam, es sokszor voltam a vesztes megalazott sarokban, es ebben a helyzetben meg azt sem ertem, hogy miert megy a harc. Ö a legerdekesebb lany eddig akivel valaha talalkoztam, de nagyon nehez vele együtt elni. Egyszerüen nem tudok megfelelni, ez csak akkor menne, ha feladnam magam.