Kibaszottul egyedül erzem magam. Nem szeretek lefeküdni aludni, mert akkor megjobban ramnehezedik a magany, napközben meg elviselhetö, de este egyszerüen mindenfele kenyszercselekvessel probalom elhesegetni, persze eredmenytelenül, mert a vegen ugyis aludnom kell, amiben az elalvas a legnehezebb... meg erzek magamban eröt, hogy kibirjam, de azert jo lesz, hogy jönnek többen meglatogatni. Most olvastam A+ blogjat, es par dolgot megertettem, remelem tudok neki segiteni. Bar nem sokat lesz itt, es beszelgetni sem tudom, hogy lesz-e idönk. Ha lesz megis, akkor azert megprobalok vele melyebb temakat is erinteni. Ma megneztem a Zongoratanarnö cimü filmet, es elegge ledöbbentett. Mennyi korlatot teremtünk magunknak, es mennyi gondot okoz, hogy valaki meg van folytva, milyen karokat lehet okozni az önzöseggel, es milyen jol lehet az önzöseget szeretetnek beallitani, meg magunk is elhisszük. Inkabb irt volna blogot a Zongoratanarnö is, talan akkor nem torzult volna el a szemelyisege.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.