Cold-blooded

Meg az elsö bejegyzes elött kb 2 hettel kezdödött az az erzes, hogy teljesen idegen vagyok. Es mostanaban egyre többet gondolkozom ezen, es figyelek minden olyan helyzetet, ahol valaki ereztetheti velem, hogy idegen vagyok. Amikor meselek valakinek valamit, es az idegennyelvböl kifolyolag nem tudom ugy kifejezni magam, es nem tul erdekes amit mondok, akkor a legkisebb elsö jelre inkabb gyorsan lezarom a temat. Mert harmadikkent is latom az ilyen helyzeteket, es sokszor dühös vagyok, hogy miert nem tudnak egy kicsit türelmesebbek lenni a külföldiekkel... Az idegenekkel viszont jo beszelgetni, mert a közös alaphelyzet miatt nem jön elö ez a problema. A masik amit utalok, hogy a nyelvi kifejezökeszseg alacsonyabb foka miatt fiatalabbkent, neha gyerekkent kezelik az embert. Az a nagy gond, hogy a szemelyiseg nem kerül elöterbe, es a türelmetlenseg miatt nem ismernek meg igazan. Szerencsere ez nem mindenkire igaz, igy van par aboriginal baratom is:-)
Tegnap este megint veszekedtünk H+val. Probalok folyamatos önkritikat gyakorolni, de egy bizonyos ponton tul egyszerüen mar nem tudom azt gondolni, hogy bennem van a hiba. Az önkritika-ra ö szoktatott ra, kesöbb szerintem jol fog jönni, de most csak az önbizalmamat vagja haza. Ö nagyon erzelmi sikon kezel mindent, en meg nagyon racionalisan, es emiatt nem tudjuk megerteni egymast. Nekem a fejelmben ott van egy egyenlet, aminek jobb es bal oldala egyenlö, es ö azt mondja, hogy ez nem igy van, mert ö az x-et jobban szereti, es ezert ez nem baj, ha sokkal nagyobb, söt az sem baj, hogy nem egyenlö az egyenlet ket oldala, mert az x-en kivül semmi sem fontos. Es bennem meg ott van, hogy ez nem lehet, ez igy nem helyes. Ilyen önkentelen kenyszer, hogy megoldjam, ami az ö mondszerevel nem megy. Szoval elbeszelünk egymas mellett, en probalok megoldast keresni, amig ö egyre jobban feldühödik, es a vegen elküld a faszba. Tenyleg megprobaltam kompromisszumot kötni, a minimalis szintre csökkentettem azt amit en szeretnek, de neki nem szamit, mert azt akarja, hogy minden ugy legyen ahogy ö akarja, nem enged belöle semmit. Javaslata nincs, en adjam meg magam. De mar sokszor megadtam, es sokszor voltam a vesztes megalazott sarokban, es ebben a helyzetben meg azt sem ertem, hogy miert megy a harc. Ö a legerdekesebb lany eddig akivel valaha talalkoztam, de nagyon nehez vele együtt elni. Egyszerüen nem tudok megfelelni, ez csak akkor menne, ha feladnam magam.